Hajnali 5 órakor önfeledten, enyhén szólva eufórikus állapotban - természetesen csak az izgalomtól - ébredtem arra, hogy az órám bekapcsolta a rádiót és a bemondó elkezdte mondani a szokásos szövegét: „Jó Reggelt, Denver! Ilyen korán is csak ritkán szoktak felkelni, de ki az ágyból! Ezt az órát egy pörgős slágerrel indítjuk, máris játszom nektek a személyes kedvencemet a Smile című számot Avril Lavige-től!”
Na, pillanatok alatt kipattantam az ágyból és átrohantam a fürdőszobába, hogy letusoljak, hajat mossak, megmossam a fogam és ahogy általában szoktam, elvégezzem a reggeli "rituálémat". Még csak 10 perce voltam, bent, amikor hirtelen dörömbölést hallottam. Valaki kopogott!
- Ki az? – üvöltöttem.
- Én vagyok az Nagyapa. Csak annyit szeretnék, hogy másnak is maradjon meleg víz… - felelt.
Jujj! Nekem ez teljesen ki is ment a fejemből. Azonnal elzártam a tust, megtörölköztem és egy köntösbe bugyoláltam magam. Fogat mostam, és fogselymeztem, majd a meztelen testemet egy törölközőbe bugyolálva rohantam vissza a szobámba.
Kinyitottam a szekrényt. Már csak egyetlen egy napi ruha várt ott, a többi az utazásra készen állt a hatalmas, rózsaszín, gurulós bőröndömben. Gyorsan magamhoz vettem a sminkes dolgaimat és visszavonultam, a fürdőbe. Azaz csak mentem volna, ha addigra nem lett volna zárva az ajtó. Így kénytelen voltam lemenni az előszobába a nagytükörhöz.
Át kellett gondolnom, hogy ehhez a szerkóhoz milyen szín és fazon illik. Nem akartam fúl tarka-barka lenni. Végülis, fekete, pánt nélküli, elöl cipzáros felső, ugyan ilyen színű bőrdzseki és egy galaxis mintás, passzos miniszoknya volt rajtam, ezért valami csillámos, szürkés-füstös szemeket alakítottam magamnak, fénylőn csillogó rózsaszín szájfénnyel. Ez a pasiknak csak mázolás, a nőknek viszont művészet. Hirtelen megéreztem a juharszirup és a palacsinta édesen hívogató illatát, mire én szinte átrepültem az ebédlőbe. Az orrom ezúttal sem csapott be. Az várt az asztalon, amire számítottam.
- Jó reggelt! – köszöntem udvariasan. – Innen jönnek ezek a finom illatok?
- Persze! Ülj csak le – mondta Annabell, nagypapa új élettársa.
- Köszi – feleltem és nekiláttam, a tányéromra kikészített ételnek és a narancslevemnek. Hamar elfogyott mindenki tányérjáról az ennivaló, így útra készen álltunk. Már 6 óra volt, mire elindultunk Puebloba.
Útközben, szokatlanul sokat beszélgettünk. De az én számmal senki sem veszi fel a harcot, annyit tudok beszélni, így hát az utolsó másfél órában elkezdtem egy dalszöveget írni. Amikor megláttam, hogy már a tábor parkolójába kanyarodunk, gyorsan elraktam a füzetem és a tollam a rózsaszín táskámba, amit pillanatok alatt a vállamra is kaptam. Kiszállásra készen álltam! Mihelyst bekanyarodott egy parkolóhelybe, én már nyitottam az ajtót, hogy felfedezzem a környéket. De tudtam, először meg kell keresnem Elizabethet, legkésőbb fél tízig. Rápillantottam az órámra és elképedve láttam, hogy 9 óra van és csak egy fél órám van megtalálni. A terület, pedig olyan nagy és én még nem is jártam itt. - De nem baj! – gondoltam – Biztos meg fogjuk találni!
Perceken belül meg is lett. – ki gondolta volna, hogy a főépület halljában fogja osztogatni az ágyneműket és a szobakulcsokat? - Eliza ideadta a párnahuzatot és egyéb ilyen kellékeket, majd bevezetett a női szobába, ahol egy fiú és egy lány ült az egyik ágyon – Valószínűleg egy pár – gondoltam.
- Válassz egy ágyat – mutatott körbe a helyiségben Liz.
- Ez jó lesz mutattam rögtön az ajtó mellettire és már kezdtem is lerakni a kis válltáskám, amikor nagyapa megszólalt:
- Kislányom, nem túl célszerű közvetlen az ajtó mellé feküdni.
- Rendben – feleltem alázatosan és az ajtóval szembeni emeletes ágy alsó részére dobtam át a kis kézi poggyászom.
- Ez még mindig nem a legjobb, de ha neked ez így jó, hát legyen! – odahúzta a ruháktól dagadozó, óriási fekete bőröndömet és mellé tette a futóruhámat tartalmazó hátizsákom is. – Na, most már viszont mennem kell vissza a kocsihoz.
Adtam neki egy puszit és kikísértem a parkolóba, hogy integethessek nekik (ugyanis Annabell is elkísért minket). Kifordultak a kapun, papa bordó Land Rover-ével és eltűntek a távolban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése